Előző posztjainkban utaltunk arra, hogy a pénztári megoldások – akár a cafetérián keresztül - az öngondoskodás egyik legjobb alternatíváját jelentik. Persze, mint a legtöbb megtakarítási, öngondoskodási konstrukciónál a kulcskérdés: mennyit tudunk félretenni, ki mekkora összeget fordít, vagy fordítana szívesen pénztári megoldásokra.
Erre is választ ad a Stabilitás Pénztárszövetség megrendelésére készült friss kutatás. (A kutatás részletes eredményeiről szóló grafikonokat, kommentárokat itt érheti el.)
Akik spórolnak, azok kétharmada akár havi 10 ezer forintot is rászán erre
Tekintettel arra, hogy nem mindenkit támogat munkahelye is az öngondoskodásban (a vállalatok mintegy 40 százalékánál nincs cafetériakeret), sokan egyéni befizetésekkel kénytelenek megtakarítani nyugdíjas éveikre. Közülük a legtöbben (65 százalék) az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot választották erre a célra. Tízből hárman havonta legalább 5 ezer forintot tesznek félre az aktív éveket követő időszakra. Ugyanennyien szánnak 5-10 ezer forint közötti összeget erre, ám ennél többet, 10-20 ezer forintot csak a válaszadók hatoda tesz félre idős korára. 20 ezer forintnál is többet még kevesebben, csak minden tizedik ember tud nyugdíjcéllal megtakarítani.
Minél előbb, annál jobb
Mivel sokan egyáltalán nem, vagy csak kis összegekkel tudnak öngondoskodni, ezért elöljáróban két kulcsfontosságú dolgot szeretnénk leszögezni:
- Nyugodt jövőnk, időskori anyagi biztonságunk záloga akár alacsonyabb befizetésekkel is biztosítható, az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer nagy előnye ugyanis, hogy az egyéni befizetések rugalmasan változtathatók, így mindenkori jövedelmünkhöz szabható. Ha akár csak pár ezer forintonként is, de még fiatalon elkezdünk spórolni, nyugdíjas éveinkig bőven lesz lehetőségünk gyarapítani számlánkat. Minél kevesebbet tudunk tehát félretenni, annál inkább kulcsfontosságú a minél korábbi kezdet. Minél idősebb korban kezdünk spórolni, annál kevesebb időnk lesz a kívánt életszínvonalunk fenntartásához elegendő vagyon felhalmozására, magyarul annál nagyobb összegeket kell havonta erre szánnunk. Rövidebben: az öngondoskodást nem lehet elég korán kezdeni.
- A cafetériajuttatások segítségével, tehát a munkáltató által a béren kívüli juttatások közt adott támogatással még gyorsabban, többet és könnyebben lehet megtakarítani, mintha csak egyéni befizetéseinkre kell hagyatkoznunk, tehát ha van erre lehetőség, érdemes élni ezzel a juttatással és a választásnál az öngondoskodásra gondolni. Ideális esetben a cafetéria segítségével minden munkavállalónak beleférhetne az életébe a pénztártagság.
A jövőjükre sokan a kevésből is szívesen költenek
Bár a poszt elején vázolt összesített eredmények is érdekesek, a részletes adatok még izgalmasabb képet mutatnak. Habár sokan - a válaszadók kétharmada – úgy vélik, képtelenek nyugdíjcélra takarékoskodni, azok, akik mégis spórolnak akár erejükön felül is tesznek a jövőjükért.
Az egyik legmeglepőbb eredmény, hogy azok közül, akik legfeljebb havi nettó 80 ezer forintot – vagyis az országos átlag felét – keresnek havonta, sokan kifejezetten fontosnak tartják a nyugdíjcélú megtakarítást. Körükben tízből négyen alacsony bevételeik ellenére is 5-10 ezer forintot tesznek félre nyugdíjas éveikre, az érintettek negyede pedig - igaz kevesebb, mint 5 ezer forintot – de szintén rendszeresen spórol havonta.
Ezzel szemben – a még mindig az országos átlag alatti nettót - 80-120 ezer forintot keresők majd fele szintén csak havi 5 ezer forintnál kevesebbel készül a nyugdíjra és a legrosszabb keresetűeknél jóval kevesebben, csak minden harmadik dolgozó rakosgat félre havi 5-10 ezer forintot.
A 200 ezer forint feletti nettóval rendelkezőknél nagyobb összegek jutnak előtakarékosságra. Közülük a megkérdezettek több mint negyede 20 ezer forintnál többel növeli havonta nyugdíjcélú megtakarítását, míg majdnem minden harmadik ember 10-20 ezer forinttal hizlalja ezt a számláját.
Az adatokból tehát jól játszik, hogy még az alacsony jövedelműeknél is, ha belefér a havi kiadásokba, akkor valamekkora összeget igyekeznek spórolni, de igazán nagy havi keretet csak a módosabbak engednek meg maguknak.
Az egészségünk is fontos számunkra
Az egészségügyi kiadásokra történő spórolásnál az összkép a fentebb írtakhoz hasonló arányokat mutat. A megkérdezettek több mint kétharmada nem spórol ilyen kiadásokra. Ugyanakkor itt is látszik, hogy az alacsony jövedelműeknél is viszonylag magas a takarékoskodók aránya. A 80 ezernél alacsonyabb havi nettó fizetéssel rendelkezők kétharmada 5 ezer forintnál kevesebbet tesz félre, több mint negyedük pedig 5-10 ezer forintot spórol ezekre a kiadásokra. A másik véglet: a 200 ezer feletti havi nettóhoz jutók 47 százaléka havi 5-10 ezerrel készül az egészségügyi kiadásokra, ebben a táborban minden ötödik ember 10-20 ezret spórol, 20 ezer forintnál többet pedig tízből egy ember tesz félre.
A kasszák mindent összevetve népszerűek, és nem véletlen, hogy igen sokan választják a takarékoskodásnak ezeket a formáit. A pénztári megoldások számos előnnyel járnak: 20 százalék (akár évi 150 ezer forintos) adó-visszatérítés, alacsony működési költség, kedvező befektetési és hozameredmények. A Stabilitás Pénztárszövetséghez tartozó önkéntes nyugdíjpénztárak több mint 1 milliós, az egészségpénztárak 725 ezres összlétszáma azt jelzi, hogy a pénztárak népszerűsége is töretlen, hisz a pénztári megoldások a legversenyképesebbek közé tartoznak az öngondoskodási piacon.
A Cafetéria blog korábbi posztjai:
Egymillió magyar egybillió forintot spórolt
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.