Előző posztunkban elsősorban arról volt szó, kinek mennyire fontos a nyugdíjra való takarékoskodás. Kiderült, hogy fontos, de van fontosabb. Mondjuk az  egészség.

A régi mondás „csak egészség legyen” nem is lehetne igazabb. A dolgozó lakosság* közel 60 százaléka számára ugyanis az egészségügyi kiadásokra való spórolás a megtakarítási célok fontossági toplistájának élén áll. A megkérdezettek háromnegyede szeretne biztos lenni abban, hogy lesz elég megtakarítása az esetlegesen felmerülő egészségügyi ellátására.

Fontos, fontos, de…

A többség tehát fontosnak tartja, hogy legyen pénze egészségére, ám ténylegesen csak alig minden harmadik embernek van erre félretett megtakarítása. A legnépszerűbb forma az egyre szélesebb körben felhasználható, az egész család egészséggel összefüggő, sőt az önsegélyezés keretében már akár a gyerekvállalásnak, a gyerekek tanulmányainak, idős rokonok gondozásának, vagy váratlan élethelyzetek kiadásait is fedező egészségpénztári tagság.

 Egyedül nem megy. Kellenek a munkáltatók

Mind az egészségügyi kiadásokra, mind a nyugdíjra történő takarékoskodásban fontos szerep hárul a munkáltatókra. Sokan ugyanis egészen egyszerűen anyagi okokból nem tudnak spórolni ezekre a számukra is fontos célokra. Nem meglepő tehát, hogy tízből hatan szeretnék, hogy az egészségre történő megtakarításokat munkáltatójuk is támogassa. Mindez nagyon fontos tényező egy-egy munkavállaló számára, de ez alapvető érdeke a munkáltatónak is, hiszen a dolgozó kiesése ronthatja a szervezet hatékonyságát, a bérnél továbbra is kedvezőbb nyugdíj és egészségpénztári támogatás viszont növeli a dolgozói lojalitást, vagy épp segítheti a napjainkban egyre nehezedő munkaerő megtartást.

A cafeteriarendszer átalakulása miatt tehát még nagyobb annak a jelentősége, hogy a dolgozók által felállított fontossági sorrend alapján a pénztári megoldások támogatása minél több vállalatnál megmaradjon.

Megjegyzés: Az idézett kutatást az NRC készítette az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége megrendelésére. A kutatás fókuszában a nyugdíjcélú és egészségügyi öngondoskodás megítélése és gyakorlata állt. Az 1000 fő megkérdezésével készült kutatás célcsoportja a 18-59 éves gazdaságilag aktív lakosság volt.

A posztban szereplő grafikon az “Ön szerint melyek a legfontosabb megtakarítási célok az alábbiak közül?” kérdésre adott válaszokat összegzi.

A magyarok leginkább a váratlan élethelyzetekre, például munkahely elvesztésére, lakásvásárlásra és gyerekeik taníttatására igyekeznek tartalékolni. A nyugdíjas évekre gyűjtés átlagosan a negyedik és ötödik helyre kerül a megtakarítási célok között*. Ugyanakkor 15 százalék számára a nyugdíjra történő takarékoskodás a legfontosabb, míg 12 százaléknál az egészségügyi kiadásokra való spórolás áll az első helyen, sőt utóbbi közel 60 százalékunk számára dobogós fontosságú cél.

A rövidebb távú célokról és kiszámíthatatlan helyzetekről gondoskodás jellemzően megelőzi a nyugdíjfelkészülést, de a hazai dolgozók életében összességében fontos helyet kapnak az egészségmegőrzést és a gondtalan nyugdíjas éveket célzó megtakarítások is.

Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége által rendelt felmérés alapján a dolgozók harmadának van nyugdíjcélú megtakarítása. Látványosak azonban a korosztályos különbségek. A fiatalok még nem igazán gondolnak a távolabbi jövőre: a harminc alattiak táborából még csak minden negyedik válaszadónak van nyugdíjmegtakarítása, a negyvenhez közelieknél az arány már 28 százalékos, az ötveneseknél 35 százalékos.  

A megtakarítók között több férfit találunk, mint nőt és persze a nyugdíjtakarékosság szempontjából is kulcskérdés a pénz is: a magasabb jövedelműek inkább élnek ezzel a lehetőséggel, ráadásul a megkérdezettek kétharmada állítja, a jelenleginél magasabb összeggel takarékoskodna időskorára, ha több lenne a fizetése.

Azok között, akik takarékoskodnak a önkéntes nyugdíjpénztárban tagsággal rendelkezők aránya évről-évre bővülni látszik. Talán nem is véletlenül. A nyugdíjcélú megtakarítások között ez az egyik legversenyképesebb alternatíva: rugalmas, olcsó, egyszerű, ráadásul egyéni befizetéseink után 20% adó-visszatérítést is igénybe vehetünk, a kamatos-kamat pedig szintén nekünk dolgozik.

*Megjegyzés: Az idézett kutatást az NRC készítette az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége megrendelésére. A kutatás fókuszában a nyugdíjcélú és egészségügyi öngondoskodás megítélése és gyakorlata állt. Az 1000 fő megkérdezésével készült kutatás célcsoportja a 18-59 éves gazdaságilag aktív lakosság volt.

A posztban szereplő grafikon az “Ön szerint melyek a legfontosabb megtakarítási célok az alábbiak közül?” kérdésre adott válaszokat összegzi.

Bár a jövőre tervezett cafeteriaszabályozás megemelte az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári tagsághoz adható munkáltatói támogatás adóterhét, az öngondoskodás továbbra is a bérnél kedvezőbb kondíciókkal támogatható. Most érdemes mérlegelni.

Ha maradnak a közelmúltban elfogadott cafeteriaszabályok alapvetően megváltozik a rendszer, amely

érinti az öngondoskodást is, akár az alkalmazottak, akár a munkáltatók szemével nézzük a helyzetet.

A változás pénztárak működését egyáltalán nem érinti, a céges támogatás adózását viszont átszabja. Az eddigi szabályok szerint a munkaadók évi 200 ezer forintig kiemelt adókedvezménnyel támogathatták például a dolgozók önkéntes nyugdíjpénzári és egészségpénztári tagságát is. Ezt váltja fel ebben a kedvezményes körben a – nyugdíjalapot nem képező - készpénz és a nyaralási plasztikként is ismert SZÉP-kártya egyeduralma. A jelenleg ismert szabályozás szerint ugyanakkor jövőre a korábbi 200 ezer forintos keret feletti juttatásoknál megismert szintre növekszik a pénztári tagsághoz adható munkáltatói támogatás adóterhe, igaz cserébe limit nélkül lesz adható.

Azt, hogy a munkavállalók milyen juttatást kérnek majd 2017-ben, nem árt alaposan megfontolni, ugyanis a pénztári tagság továbbra is jó választás és bár a „készpénz-cafetéria” a nyugdíjunkba nem számít bele, de elvileg lehetőséget teremthet, hogy egy részét változatlanul 20 százalékos állami támogatással fordítsák a saját nyugdíjszámlájuk gyarapítására a dolgozók. Emellett

a munkáltatóknak is érdemes kalkulálniuk, ugyanis az adóteher növekedése számukra nem biztos, hogy jelentős többletráfordítást jelent.

A vállalatoknak több okból is érdemes továbbra is vállalniuk dolgozóik előtakarékosságának támogatását. Már csak azért is, mert

a pénztári támogatás továbbra is kedvezőbb, mintha ugyanazt az összeget készpénzben, bérként kapná a dolgozó.

Ez a támogatás fokozhatja a dolgozók lojalitását, nem beszélve arról, hogy a munkáltató így hozzájárul a dolgozó kiszámíthatóbb nyugdíjas éveihez, és egészségének megőrzéséhez, ami szintén fontos a munkáltatónak.

Ha az adott alkalmazott egészségpénztári tagként megőrizheti az egészségét, azzal a munkáltató is jól jár.

Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége azt hangsúlyozza, hogy az adókörnyezet változása, az adóteher növekedése miatt még inkább kiemelt szerepe van a munkáltatók tudatosságának, nem csupán a megtakarítást segítő támogatási rendszerek megőrzésében, de a dolgozók tájékoztatásban és saját öngondoskodásra buzdításában is.

A munkáltatók edukációs és támogató szerepe miatt, és mert a céges támogatásoknál az ösztönzők nagyon sokat számítanak,

az ÖPOSZ szeretné elérni a kormánynál az adózási feltételek optimalizálását, azaz hogy a munkaadók a jövőben is kedvezményesen támogathassák a pénztári tagságot.

Az egyéni megtakarítási kedv érdekében pedig azt kérik, hogy a jelenlegi 20-ról 30 százalékra növekedjen az egyéni befizetések után járó adókedvezmény.

Az ÖPOSZ bízik abban, hogy módosítható a szabályozás és elfogadják a javaslataikat. Rengeteg ember jövőjéről, nyugdíjáról, egészségéről van szó: a hazai pénztáraknak 2 millió tagja van.

Meglepetés vagy nem - ahogy vesszük. A nyugdíj tűnik a legfontosabbnak.

Sok szempontból logikus, de mégis meglepő eredmények jöttek ki az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége által készített kutatásából.

A közel 2 millió önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári tagot számláló szervezet többek között arra is kíváncsi volt, hogy a pénztártagok szerint mire érdemes a leginkább spórolni.

Ebben a posztban a “Nagyon fontos/fontos” válaszokat emeljük ki, mivel az mutatja legjobban a pénztártagok véleményét.

A kutatás szerint az érintettek közel 94 százaléka, azaz tízből kilencen a nyugdíjra való takarékosdodást tartják a legfontosabbnak.

Második helyen pedig az egészségügyi kiadások állnak, ezt tízből nyolc ember tartotta a legfontosabbnak. Ez az eredmény egyben azt is jelenti, hogy a lakáscélú megtakarításnál mind a nyugdíj, mind az egészség fontosabb, a lakásra történő spórolás ugyanis csak az emberek alig 60 százalék számára a legfontosabb cél.

A kutatás eredménye tehát egyértelmű válasz arra, hogy

a pénztártagok számára az öngondoskodás kulcsfontosságú, a nyugdíjra való takarékoskodás és az egészség megőrzése szinte minden másnál fontosabb.

Az erre történő takarékoskodásra pedig az egyik legjobb alternatívát a pénztárak biztosítják.

A pénztártagok tudatosságát mutatja, hogy az egyéni befizetések évek óta emelkedő pályán vannak, ezzel szemben a munkáltatói támogatások azonban csökkenést mutatnak, részben az adóterhelés miatt.

Az idén elfogadott szabályozás ráadásul jövőre megemeli a cafeteriarendszeren keresztüli munkáltatói hozzájárulás adóterhelését. Az ÖPOSZ azonnal lépett az ügyben és javaslatokat tett a rendszer további finomítására. A szervezet - a munkáltatói befizetések alakulása miatt - kiemelten fontosnak tartja, hogy a munkáltatóknak továbbra is legyen lehetőségük dolgozóik egészség- és nyugdíjcélú megtakarításainak kedvezményes támogatására.

A pénztártagok válaszaiból ugyanis az is világos volt, hogy közel kétharmaduk számára a munkáltatói támogatás fontos tényező és megcsappanása esetén sokan csak részben tudnák kipótolni azt.

A szervezet éppen ezért azt is szeretné elérni, hogy az egyéni pénztári befizetések 20 százalékos adó-jóváírás mértéke 2017-től legalább 10 százalékponttal emelkedjen, a jelenleginél magasabb limit, és önálló jogcím meghatározása mellett, ezzel is segítve az egyébként évről-évre növekvő egyéni öngondoskodás további terjedését.

Beszédes adatok arról, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári támogatás adóztatása hogyan harap bele a nyugdíjra spórolt pénzbe.

Az öngondoskodás egyik legjobb alternatíváját kínálják a nyugdíjpénztárak, ám nem mindenki teheti meg, hogy a fizetéséből félretegyen.

Pont ezért találták ki a munkáltatói támogatást.

Ez azt jelenti, hogy a munkáltató kedvezményes juttatásként gyarapíthatja a dolgozó pénztári megtakarítását. Volt, olyan időszak, amikor adómentesen is adhatott a munkáltató. No, de beszéljenek a számok.

Az ábrán látható, hogy                                       

a munkáltatói pénztári hozzájárulás adóterhelésének növekedése fokozatosan nőtt az utóbbi években,

emiatt a munkáltatók egyre alacsonyabb összeggel szálltak be a dolgozók pénztári megtakarításaiba.

2007-ig a minimálbér 100 százalékáig, 2008-tól pedig a minimálbér feléig volt adómentes a munkáltatói hozzájárulás. 2010-ben adókötelessé vált a juttatás, ami komolyabb esést okozott a munkáltatói befizetésekben.

2011-től az szja 1,19-szeresére rúgott a terhelés, 2014-től fejenként évi 200 ezer forintig 35,7 százalékos volt a terhelés, 200 ezer forint felett pedig több mint 50 százalékos volt az elvonás.

A cafeteriarendszer idei átalakítása miatt jövőre 50 százalék lenne bármekkora összeg esetén az adóterhelés. Habár az így adott pénztári juttatás nettó értéken továbbra is kedvezőbb lesz a dolgozónak, mintha bért kapna, több vállalat fontolóra veheti az eddigi támogatás megvágását, ami komoly érvágást jelentene azok számára, akik a munkáltatójuk segítségével takarékoskodnak a pénztárukban. Ők elég sokan vannak, az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) megrendelésére készült kutatás szerint a közel 2 millió pénztártag közel felét érinti.

Az ÖPOSZ a rengeteg pénztártag érdekében konzultációt kezdeményezett a kormánnyal a szabályozás módosítása érdekében.

A szervezet szeretné elérni, hogy az emberek és az ország jövője szempontjából is fontos öngondoskodás kiemelt szerepet kapjon az állami kedvezmények segítségével.

Az ÖPOSZ azt javasolja, hogy az egyéni pénztári befizetések 20 százalékos adó-jóváírás mértéke 2017-től legalább 10 százalékponttal emelkedjen, a jelenleginél magasabb limit, és önálló jogcím meghatározása mellett. Emellett a szervezet - a munkáltatói befizetések alakulása miatt - szintén kiemelten fontosnak tartja, hogy a munkáltatóknak továbbra is legyen lehetőségük dolgozóik egészség- és nyugdíjcélú megtakarításainak kedvezményes támogatására.

Sokszor elhangzik, hogy a magyar lakosság egy részének nincs meg a pénzügyi mozgástere ahhoz, hogy takarékoskodjon, vagyont halmozzon fel. Ez igaz is, mégis vannak, akik már sok pénzt félreettek. Nézzük csak, kikről van szó!

Meglepő lehet, de

több mint 1 millió ember van, akinek fejenként átlagosan több mint 1 millió forintos vagyona van.

Igaz, ez a vagyon csak a nyugdíjba vonulás után használható fel, költhető el - ahogy tetszik. Mindenesetre akkor nagyon jól fog jönni.

Az  Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségével együttműködő, a teljes magyar piac több mint 90 százalékát uraló önkéntes nyugdíjpénztáraknak 1 063 933 tagja volt összesen tavaly év végén. Az érintett önkéntes nyugdíjpénztárak összvagyona pedig közel 1,094 milliárd forint volt. Igen, ez több mint 1 billió forintot jelent. Számmal egészen pontosan így néz ki:

1 093 879 767 000 forint.

Ebből következik, hogy a több mint 1 millió önkéntes nyugdíjpénztári tagnak átlagosan fejenként több mint 1 millió forintos vagyona van, amelyet a nyugdíjba vonulás után költhet el. Ez az összeg pedig – az eddigi vagyont is negyedévről negyedévre jelentősen gyarapító pénztárak segítségével - több nőhet. A pénz a jelenlegi kilátások szerint nagyon jól fog jönni a nyugdíjas évekre, az államra ugyanis nehezen hagyatkozhatunk.

Most lesz igazán nagy szerepe a tudatos munkaadóknak

Fontos, hogy a több mint 1 millió önkéntes pénztári tag, kiegészülve az egészségpénztári tagokkal, már közel 2 milliós tábort alkotnak. Nekik azért is megérte a pénztári tagság, mert

 a munkáltatójuk a cafeteriarendszeren keresztül kedvezményes adózással támogatást adhatott ehhez.

Habár sajnos a cafeteriarendszer idén elfogadott, várhatóan jövőre életbe lépő átalakítása ezt a kedvezményt is érinti, a munkáltatók szerepe és tudatossága most lesz csak igazán fontos.

Elképzelhető ugyanis, hogy az új szabályok miatt több munkáltató nem ad majd a korábbiakban megszokott összegű hozzájárulást a dolgozók pénztári tagságához.

Az ÖPOSZ azonban azt reméli, hogy a munkáltatói felelősség erősödik, és a munkabérnél továbbra is kedvezőbben adható pénztári juttatások nem veszítenek népszerűségükből.

Az adószabályok is változhatnak még év végéig, és ha az ÖPOSZ eléri célját, a pénztári tagság támogatása továbbra is megkülönböztetett figyelmet kaphat. Ha lesz eredmény, azt természetesen megírjuk.

Sajnos a feltételes mód egyelőre indokolt, de van remény.

Kezdjük a számokkal. A magyarországi - családi adókedvezmény nélkül számolt - átlagfizetés az idén 170,6 ezer forint volt. Az átlagos nyugdíj pedig - a 2015-ös adatok szerint - átlagosan 114,5 ezer forintot tettek ki. Persze most átlagokról van szó, és mind a fizetésekben és a nyugdíjakban is jelentős eltérések lehetnek, de a nagyságrendek beszédesek.

A nettó átlagfizetés már ma is közel 50 százalékkal magasabb, mint az átlagnyugdíj.

Épp ezért fontos a nyugdíjra történő takarékoskodás. Tény, hogy sokan nem tudnak félretenni, itt jön azonban a képbe a munkáltató, aki eddig kedvezményes adózással támogathatta a dolgozók önkéntes nyugdíjpénztári tagságát. Emellett szintén kedvezményesen támogathatták a dolgozók egészségpénztári tagságát, amely az egészségmegőrzésben játszik kulcsszerepet.

Azonban az idén átalakították a cafeteriarendszert, amelynek eredményeként jövőre a munkáltatók magasabb adóteherrel támogathatják a dolgozók öngondoskodását, azaz a nyugdíjcélú és egészségmegőrzést célzó megtakarításait.

Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége által megrendelt kutatásból kiderül, hogy a változtatás rengeteg ember érinthet kedvezőtlenül.

A megkérdezett pénztártagok 94 százaléka a nyugdíjra, míg 83 százalékuk az egésszégügyre való takarékosságot tekinti a legfontosabb öngondoskodási célnak.

A pénztártagok 26 százaléka ennek ellenére is úgy véli, a csak munkáltatójától támogatás miatt képes a pénztári megtakarítását fenntartani, gyarapítani. További 27 százalék az egyéni megtakarításai mellett kap a munkáltatójától támogatást. Mivel a pénztárak tagsága megközelíti a 2 millió főt, és az előbbi számokból látszik, hogy a tagok több mint fele erőteljesen támaszkodik a munkáltatójára. Milliós lehet azoknak a tábora, akiknél a szabályváltozás miatt bizonytalan a juttatás jövője.

Az ÖPOSZ szakemberei azonban törekszenek arra, hogy megváltozzon a helyzet. A szervezet tárgyalásokat kezdett arról, hogy az öngondoskodásban az egyik legjobb alternatívát jelentős pénztári megoldások megmeneküljenek.

Az ÖPOSZ konkrétan ezt szeretné elérni:

1. Az egyéni pénztári befizetésekre vonatkozó adó-jóváírás mértéke 20 százalékról 10 százalékponttal, azaz 30 százalékra emelkedjen.
2. A munkáltatóknak továbbra is legyen lehetőségük pénztári megoldások révén kiemelt kedvezményekkel való támogatniuk dolgozóik egészség- és nyugdíjcélú megtakarításait

    

Ha a kezdeményezés célt ér, akkor a fent említett nettó átlagfizetés és átlagnyugdíj közötti ollót a jövő nyugdíjasai pénztári megtakarítások segítségével szűkebbre zárhatják.

Mivel az új cafeteriarendszerben - ellentétben az eddigi rendszerrel - a munkáltatók kisebb (49,98%) kedvezménnyel támogathatják a dolgozók egészségpénztári tagságát, a kasszák tagjai megérezhetik a változást. Az egészségpénztári megtakarítás például számos egészséggel összefüggő kiadás mellett gyógyszervásárlásra is költhető. Többszázezer ember számára ma a munkáltatói gondoskodás az az eszköz, mely révén gyógyszereiket, egészségügyi költéseiket ki tudják fizetni.

A cafeteriarendszer átalakítása

érzékenyen érinti a pénztártagokat, akiknek a 82 százaléka nem ért egyet azzal, hogy az öngondoskodást kivették a cafeteriarendszerből.

Hogy mit is mondanak minderről, arról szól az előző posztunk, ami itt olvasható.

A cafeteriarendszer átalakítása a pénztártagok számára a mindennapokban is zsebbe vágó változást jelent. Eddig ugyanis az egészségpénztári tagoknak a munkáltató kedvezményes adózással támogatást adhatott a cafeteriakeret részeként, ezzel is bővítve a juttatási csomagot. Ez az adóteher nő jövőre mintegy 15 százalékkal. Rengeteg embert érint ez, hiszen az egészségpénztárak taglétszáma meghaladja az egymillió főt, sőt a tagok szolgáltatásokat igénybe vevő hozzátartozóival együtt közel hárommillió embert napi egészséggel kapcsolatos egyes kiadásait fedezik.

A pénztártagok jelentős részét munkáltatója támogatja az egészségcélú előtakarékosságban.

Az ÖPOSZ éppen ezért tárgyalásokat kezdeményezett a kormánnyal a nemrég elfogadott cafeteriaszabályok módosításáról. Azt szeretnék elérni, hogy a közel 50 százalékos vállalati adóteher enyhüljön és a munkáltatóknak 2017-ben is legyen lehetőségük kedvezményesen támogatni a munkavállalók egészség- és nyugdíjcélú megtakarításait, tehát

az öngondoskodás kapjon kiemelt támogatást.

A szervezet azt is javasolja,hogy az egyéni pénztári befizetések adókedvezménye, a 20 százalékos adó-jóváírás mértéke 2017-től legalább 10 százalékponttal azaz 30 százalékra emelkedjen.

A munkáltatói támogatás és az  egyéni adókedvezmény kettősével ugyanis sikeresen ösztönözhető az egészségügyi öngondoskodás.

A pénztártagok 82 százaléka nem ért egyet azzal, hogy az öngondoskodás kikerül a cafeteriarendszerből. Lenne más megoldás.

A cafeteriarendszer átalakítása miatt - a nemrégiben elfogadott adójogszabályok szerint – a munkáltatók jövőre nem támogathatják az eddigi kedvezményekkel a cafeteriarendszeren belül dolgozóik öngondoskodását. Most úgy fest, hogy a munkáltatók adóterhe 2017-től több mint 15 százalékkal nő, ha a munkavállalók előtakarékosságát támogatnák.

A pénztártagoknak nem tetszik a lépés: az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége megbízásából, több mint 32 ezer fő megkérdezésével készült kutatás szerint ugyanis

a tagok 82 százaléka, azaz tízből több mint nyolcan nem értenek egyet a változtatással.

A munkáltatók kulcsszerepére utal az az eredmény is, amely szerint

a pénztártagok több mint fele ma úgy takarékoskodik az önkéntes nyugdíjpénztárakban vagy egészségpénztárakban, esetleg mindkettőben, hogy a munkáltatójától kap ehhez támogatást.

A válaszadók 27 százaléka azt mondta, hogy a munkáltatói támogatás mellett egyéni befizetésekkel is gyarapítja a pénztári megtakarítását, a megkérdezettek 26 százaléka pedig azt mondta, hogy a munkáltatói támogatással gyarapítja az egyéni számláján lévő összeget.

Sokan ráadásul úgy látják, hogy ha az elapadna, nem – vagy nem teljesen - tudnák kipótolni az eddig munkáltatóiktól érkező befizetéseket.

A pénztártagok határozott véleményét és helyzetét is figyelembe véve az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége a cafeteriarendszer átalakítása kapcsán ezért

konzultációt kezdeményezett a kormányzattal annak érdekében, hogy az öngondoskodás megkapja a kellő támogatást.

Rengeteg érintettről van szó, a hazai önkéntes nyugdíjpénztáraknak és egészségpénztáraknak ugyanis körülbelül 2 millió tagja van.

Az ÖPOSZ szeretné elérni, hogy a munkáltatóknak továbbra is legyen lehetőségük dolgozóik egészség- és nyugdíjcélú megtakarításainak – a 2017-től tervezett 49,98 százalékos adótehernél alacsonyabb adóterhelésű - kedvezményes támogatására. Emellett a szakmai szövetség azt is javasolja, hogy az egyéni pénztári befizetések 20 százalékos adó-jóváírás mértéke 2017-től legalább 10 százalékponttal azaz 30 százalékra emelkedjen.

„Az öngondoskodás közös ügyünk” – nyilatkozta a szervezet.